Miután összeszedtem a "jó" blogolás alapjait ebben a cikkben, úgy gondoltam, nem ártana leírnom egy mini kézikönyvet arról, mik is az általánosan vett sztenderdek az online magazinok témakörében - már amennyire léteznek. Bár a netes újságírás még új keletű trendnek számít, ha van ilyen témájú blogod, csak figyelj!

Tulajdonképpen ugyanarról az elengedhetetlen jellemzőről beszélünk, mint egy papír alapú magazin esetében: a látogatókat nyáron baromira nem fogja érdekelni, milyen karácsonyi vásárokra érdemes menniük majd fél év múlva. Ilyenkor a fesztiválok, bulik, nyaralás időszakát éljük. Természetesen az sem probléma, ha időtlen dologról írunk: ilyen pl. a zene- vagy filmajánló, de azt is jobban "eszi a nép", ha az új dolgokról mondunk véleményt, mert akkor tudja mérlegelni, érdemes-e befektetni rá (új film a moziban, a kritika alapján eldöntheti, hogy van-e kedve megnézni vagy nem).

Ahány ember, annyiféle ízlés, preferencia, hobbi, személyiség, és még sorolhatnám. Egyetlen témával nem tudsz annyi olvasót megcélozni, persze ha sikerül, az egy nagyon pozitív dolog, de az újság is attól újság, hogy többféle cikk van benne - akkor is, ha a célcsoport például a 20-as éveikben járó lányok. Ezért nem árt több mindenre nyitottnak lenni, és érdeklődni a különböző területek iránt.

Az sem utolsó szempont, hogy mennyire gyakran találják új bejegyzésekkel szembe magukat a látogatók. Ha azt érzik, hogy egy folyamatosan frissülő, aktualitásokkal teli, igényes magazin várja őket, sokkal szívesebben kattintanak majd rá a weblapra, és válnak állandó olvasóvá.

Azt szögezzük le, hogy ez a kategória bár a blogon belül található, még sincs csordultig személyes hangvételű élménybeszámolókkal, noha minden cikk az író személyéből jön, azaz ő találja ki, fogalmazza meg azokat. Amint viszont azt a netes magazinokon láthatjuk (pl. Glamouronline), ez a perszonalitás szertefoszlik a cikkek olvasása közben. Nem tudjuk, és gyakran nem is érdekel minket, hogy ki írta az adott témáról szóló dolgot. Ezért érdemes megtalálni az arany középutat, és bár az írói személyiségünket megtartva, egy viszonylag objektív formában megírni mindazt, amit közvetíteni szeretnénk a másik fél felé.

Az előző pont utolsó mondatának utolsó részének átvezetése ez. Nagyon fontos, hogy tudjuk, mit akarunk közvetíteni, és ne csak hablatyoljunk a semmiről. Az olvasó tudja, érezze, hogy milyen hangvételű a cikk, hiszen így tudja azt átérezni, vagy éppen azzal ellentétesen gondolkodni. És állásfoglalás alatt véletlenül sem a szubjektivitást értem. Csak annyit, hogy érződjön egy írásról, mit akart mondani vele a szerzője.