Amikor azt kérdezik tőled, hogy ki a kedvenc előadód, vagy melyik a kedvenc bandád, te is sokáig vársz a válasszal. ugye? Nos, ezzel én is így voltam, egészen 2010-ig. Mert akkor megismertem a The Pretty Reckless nevezetű formációt.

Pletykafészekből rocker csajszi
Bár az együttest nem, a lead singer-t már korábban is ismertem. Taylor Momsen, a Gossip Girl Kicsi Jenny-je erőteljes átalakuláson ment keresztül egy vagy két év leforgása alatt. A hamvas sötétszőke hajat leváltotta a platina, fenékig érő lobonc - emellett még sminkje lett feltűnőbb. Ruhatárát is azonnal leváltotta, jöttek a mindenféle rockbandák neveit hordó, fekete, tépett darabok, a neccharisnyák, ill. combfixek, melyek elég sok testrészét fedetlenül hagyták. Nos, akinek a sorozatban tetszett az ártatlan Jenny Humphrey karaktere, annak nagy valószínűséggel nem lett ezzel népszerűbb az ifjú énekesnő. Főleg így, hogy nyilatkozataiban filmes karrierjének leáldozásáról olvashattunk.

Nincs olyan számuk, amit ne szeretnék
Sokan így határozzák meg a kedvenc, vagy kedvelt előadóikat. Ha nincs olyan szám, amit ne hallgatnánk szívesen, akkor nem lehet rossz zene, igaz? De az övék egyszerűen fenomenális: tökéletes akkordok, gyönyörű, rekedtes, de tiszta énekhang, passzoló szövegek, és olyan igazi rocker életérzést adó számok. Szerintem aki otthon érzi magát ebben a műfajban, az nem utálhatja őket. Bizony, őket: sokan ugyanis megfeledkeznek arról, hogy ez egy együttes, és nem csak Taylor van benne - Mark, Jamie és Ben, az új tagok ugyanúgy részesei a zenei élményednek.

Tökéletes hang - hallgass meg egy akusztik előadást!
A másik fontos kritériuma annak, hogy felnézzek egy énekesre, elég evidensnek tűnik, pedig sokan nincsenek ezen képesség birtokában: hogy tudjon énekelni, mindezt profi stúdiók és hangtechnika nélkül. Aki nem hiszi járjon utána, de Taylor bizony profi ebben. Az alábbi videó "talán" segít elhinni:


Sátánizmus - igaz, vagy csak jó marketingfogás?
Akik TPR-ellenesek, azok általában egy nagyon mérvadó és vízválasztó indokkal jönnek, mégpedig hogy a banda sátánista elemeket használ (elég csák ráguglizni). Manapság két dologgal lehet igazán befutni a popbizniszben (még akkor is, ha a TPR nagyon távol áll a pop műfajától): meztelenség, ill. botrányok. Nos, ők utóbbit választották. Erre sajnos nem tudok mit mondani, talán van jó indokuk, de nem hangoztatják. Igazából nem érdekli őket túlzottan. Én meg úgy vagyok vele, hogy engem se. Amíg a zenéjüket hallgatom, és az tetszik, nem számít, hogy mi volt vele a szándékuk. Csak az, hogy amit csinálnak, maximális profizmussal csinálják.


Számok, amiket elég egyszer meghallgatnod, és azonnal megszereted a TPR-t:
Make Me Wanna Die
Miss Nothing
Absolution
Messed Up World
Kill Me