Az emberek nagyon gyakran képesek abba a hibába esni, hogy képtelenek elengedni a múltat.
Ezt a magatartásformát az utóbbi időben az Irie Maffia nevezetű magyar formáció rajongói között figyeltem meg, ami persze nem csak a zene iránti rajongókra jellemző. Nem csoda, hiszen az "Eddig bevált, miért ne válna be máskor is?" felfogásnak van racionális alapja, a biztonságérzet, a tapasztalat, amire szívesen támaszkodunk. Az ember általában nem szívesen megy idegen környezetbe (pl. egyedül külföldre, vagy idegenek közé), hiszen nem tudja, mi vár rá. A haláltól is emiatt félünk. Na de ne menjünk ennyire messzire. Én azt mondom, egy tehetséges zenész képes megváltozni a saját javára. Mégpedig úgy, hogy közben nem veszíti el önmagát. Mi volt az Irie Maffia ismertetőjegye? A reggae stílus, ami oly sok magyar tucatzenésztől sikeresen különböztette meg őket, most viszont elhalványulóban van a jól megszokott hangzásvilág, melyet egy poposabb, bulizósabb hangnem vált fel.