Már 2 éve folyamatosan az egyik legvártabb filmem volt, ezidáig... nézzük, megérte-e! Nyugalom, #nospoileralert, szóval ha még nem láttad, akkor is elolvashatod! Sőt, tedd is!

A filmipar nagyon telített piac. Nehéz folyton újat kreálni, éppen ezért sokan abban buknak el, hogy nem veszik észre ezt az egyébként nagyon magától értetődő tényt. Nos, ha fogalmazhatok így, a Pitch Perfect Cast-nak tökéletesen sikerült. És hogy miért? Mert rájöttek, nem egy nyálas musical-lel fogják majd ostromolni a mozikat: ezt a szerepet már olyan sokan elvitték, senki nem lenne rá kíváncsi. Így hát fogták, és kiparodizálták azt. Gyerekként (így lesütött szemekkel, szégyenpírral az arcomon bevallom) nagyon szerettem a High School Musical-t. Most viszont csak nevetni tudok azon, hogy a mennyire sekélyes és semmitmondó filmet az egekig magasztalta mindenki. Ezért aki kicsit sem érez hasonlóan, annak nem biztos, hogy a PP2. tetszeni fog. Inkább így mondom: ez a film maga az önirónia. Aki nem tapasztalt magában hasonló jelenséget (azaz hogy tud nevetni magán), az szerintem fölöslegesen dobná ki a pénzt erre a remekműre. Most azonban térjünk inkább a részletesebb elemzésre.

A főszereplő csajszik szerencsére ugyanazok. Szerethető, bájos, de legfőképpen ügyetlen énekespacsirták, akik a Bellák táborát népesítik. Rebel Wilson továbbra is önmagát adja, most viszont nem ő lesz a legnagyobb "dobás". Hogy ki, azt nem fogom most lelőni, de lényeg a lényeg, ilyen szempontból is tud újat mutatni a 2. rész. A sztori továbbra is egy nagy megmérettetést állít a középpontba, ami viszont érdekessé teszi, hogy most több profi a capella csapatot is megismerhetünk. Király dalokat dolgoznak fel, szóval már csak a zene miatt is érdemes megnézni.


Bár lehetne fontos elemzési szempont, hogy mi a film üzenete, de a Pitch Perfect nem foglalkozik ezzel. Tulajdonképpen az a lényeg, hogy hibázhatsz, de bármikor újrakezdheted. Csak tudj nevetni magadon. Szerelmi szálak is akadnak bőven, viszont ezek kissé kicsavarják a valóságot, és groteszk módon mutatják be a nyálas, csöpögős romantikus filmek világát. Mindehhez hozzájárul a rengeteg szerethető karakter, a káprázatos látványvilág, a hátborzongatóan jó dalfeldolgozások (komolyan, én párszor libabőrös lettem egy-két előadás alatt), illetve az a nyakatekert, elvont humor, ami csak a magát nem túl komolyan vevő embereknek adatik meg. Mindent összefoglalva, nekem sokkal jobban tetszett a 2. rész, pedig filmeknél ez aligha mondható el.

És egy kis kedvcsináló, ha még mindig nem döntötted el, érdemes-e megnézned: