Csodálatos érzéssel vágok bele na, nem akarok morbid lenni
Ha most azt mondanám, kiskorom óta nagyon szeretek írni, és mindenem a különféle női magazinok bújása, klisének tűnhetnék, egy tucatlánynak, legalábbis valaki olyannak, akinek nincs saját véleménye és világnézete, csak létrejött ebbe a hatalmas univerzumba, és elszívja mások elől a levegőt. Na jó, ne legyünk drasztikusak. Valójában nagyon szeretek csacsogni, általában ha elkezdek rajongani valamiért, azt azonnal meg kell osztanom mindenkivel. És bevallom, a 2011 októberében indult blogom nem pont erre való, ugyanis olvasóinak száma egyenlő eggyel: velem. Emiatt naiv módon azt hiszem, hogy ha létrehozok egy hasonló blogot, ami nyilvános, és nem 100%-ban magamról írok benne, hanem próbálom kissé magazinossá alakítani, akkor majd érdekelni fogja az embereket a mondanivalóm. Tudom, tudom, öreg hiba ekkora hibába esni. Na de miért ne? Időm mint a tenger, hiszen csupán a budapesti egyetemisták rögös útját járom, mikor lenne ennél is több időm? Ó, és ne aggódjon senki: vizsgaidőszakon szerintem már minden sorstársam átesett, nem is akárhogy. Gyönyörű 2.0-s átlagom lesz, már alig várom, hogy mutogassam anyának.

Akkor hát ki vagyok én és mit akarok? Csak annyit szeretnék, hogy ez a blog/napló/internetes magazin megőrizze a gondolataimat. Annyi mindenről van annyiféle véleményem, amivel szerintem simán fel lehetne nyitni egyes emberek gondolkodását. Ha már egy emberhez eljut a mondandóm, már megérte. Egyébként Anna vagyok, jelenleg 20 éves, többet nem szeretnék elárulni magamról, mert szerintem elterelné a figyelmet a valódi tartalomról. És az végzetes hiba lenne.